Esküvői illemtan 2. rész: hogy ne kerülj kellemetlen helyzetbe az esküvőn
Esküvőre vagy hivatalos, de felmerültek benned kérdések? Te sem szeretnél kínos helyzetbe kerülni a többi vendég előtt? Az alábbiakban bemutatom a leginkább kérdéses témákat, hogy véletlenül se fogjon ki rajtad az esküvői illemtan!
Az Esküvői illemtan 1.rész című cikkünkben már útba igazítást kaptál több fontos témában is, most nézzük mik lehetnek még a felmerülő kérdések!
Nászajándék, mint az esküvői illemtan egyik leggyakoribb kérdése
Mit vigyünk nászajándékba?
Amennyiben az esküvői meghívásunk a vacsorára vagy a lagzira is szól, akkor illik valamilyen ajándékkal készülnünk az ifjú pár számára.
Bevett szokás, hogy kész nászajándéklistával találkozunk, amin azok a dolgok vannak felsorolva, melyeket a házasulandók leginkább szeretnének.
Ettől függetlenül, ha a listán nem találunk olyan tételt, amit szimpatikusnak, vagy megfizethetőnek találunk, természetesen akkora és olyan értékű ajándékot választhatunk helyettük, melyet pénztárcánk is megenged.
Semmiképpen ne verjük magunkat túl nagy költségekbe, hiszen az ifjú pár sem azért hívott meg bennünket, hogy rajtunk hozzák vissza az esküvő árát.
Amennyiben a jegyespár nem tett közzé nászajándéklistát, választhatjuk a borítékos megoldást is és adhatunk pénzt ajándékba.
Sok pár előre tudatja a vendégekkel, hogy nyaralásra, autóra, saját lakásra gyűjtenek, így kifejezetten pénzt kérnek nászajándék gyanánt.
Általában az a szokás, hogy a vendégek akkora összeget adnak, mely körülbelül fedezi az esküvői vacsorájuk és italaik összegét. Persze, ettől lefelé és fölfelé is el lehet térni, mindenkinek saját magára van bízva, mit és milyen összeget szán az ifjú házasoknak.
Mikor ne vigyünk nászajándékot?
A nászajándék alól két esetben vagyunk mentesítve. Egyrészt akkor, ha nem vagyunk hivatalosak a vacsorára és a lagziba, kizárólag a szertartásra. Ilyenkor ugyanis nem elvárt az ajándék. Másrészt, ha a jegyespár kifejezett kérése, hogy nem kérnek semmit. Ezt illik tiszteletben tartani, ahogy azt is, ha a pár kérése, hogy nem kérnek ajándékot. Utóbbi esetben egyre gyakoribb, hogy klasszikus nászajándék helyett a pár kaparós sorsjegyet kér a vendégektől. Így ugyanis senkinek nem kell kényelmetlenül éreznie magát az ajándék hiánya miatt, a pár mégis kap valamit és a sorsjegy mindenki számára vállalható költség.
Ha mindenképpen szeretnénk valamit ajándékozni ennek ellenére is, vigyünk valami személyes, apró figyelmességet.
Nászajándék átadása
Általánosságban elmondható, hogy a borítékban adott összeggel igazán nem lőhetünk mellé, de a pénz átadásának is van egy módja, melyre érdemes figyelni.
Az összeget tegyük borítékba, írjunk mellé kedves képeslapot, vagy üdvözlőkártyát, pár jókívánságot és tüntessük föl nevünket is.
A lagzi folyamán – hacsak erre nincs külön napirendi pont – kerüljük, hogy mindenképpen az ifjú pár kezébe nyomjuk a borítékot, vagy akár más tárgyi nászajándékot, inkább kérdezzük meg, hova tegyük. Az is gyakori, hogy a ceremóniamester, vagy a DJ szól a vendégeknek, mikor van itt az ideje az ajándékok átadásának, de arra is bőven példa, hogy az ajándékba szánt összeget a menyasszony vagy menyecske tánc folyamán kerül átadásra.
Étel és italfogyasztás
Étkezés
Otthoni körülmények között bizonyára nem mindenki tartja be az étkezési etikettet, ám ebbéli tudásunkat érdemes felfrissíteni, ha esküvői vacsorára vagyunk hivatalosak. Illendő, ha tisztában vagyunk vele, melyik pohárból mit, és melyik evőeszközzel mit kell inni-enni.
Gyakran felmerülő kérdés az esküvői vacsora tekintetében a különleges étkezés, így az is könnyen előfordulhat, hogy a vacsora minden fogása nem lesz teljesen a fogunkra való. Azonban nagy tiszteletlenség a friss házasokkal szemben, ha ezt szóvá tesszük, hangot adunk nem tetszésünknek. Bölcsebb, ha a nem kívánt ételeket nem fogyasztjuk el és csendben elfogadjuk a helyzetet. Egyrészt, ha szerencsénk van, még bőven lesz nassolnivaló, amivel csillapíthatjuk éhségünket, másrészt, még mindig jobb egy kicsit éhesebben hazamenni, mint rossz emlékeket okozni az ifjú párnak.
Italozás
Az alkoholfogyasztás egy rendkívül kényes kérdés tud lenni egy esküvőn. Mindenki azt szereti, ha a hangulat emelkedett és felhőtlen, ám ez nem azt jeleni, hogy a vendégeknek szék alá kell inniuk magukat.
A pohárköszöntőket, koccintásokat érdemes valamilyen alacsonyabb alkohol tartalmú itallal kezdenünk, nem ildomos tömény italokkal elindítani az estét, mert nagyon gyorsan hozhat kellemetlen következményeket.
Hölgyek és urak egyaránt legyenek tisztában vele, hogy mennyi alkoholt nem érdemes már elfogyasztaniuk. Legyünk mértékletesek, úgy is remek tud lenni a hangulat, ha a túlzott italozásból adódóan nem fűszerezzük meg kellemetlen eseményekkel az estét. Nem sok kiábrándítóbb dolog van egy esküvőn, mint a túltöltött vendégek sokszor illetlen viselkedése.
Ha nincs az itallapon
Az alkoholos italok fogyasztásával együtt kell említenünk azt is, hogy több esetben is előfordulhat, hogy a vacsoraasztalokra kitett, jegyespár által készített itallap nem tartalmazza az esküvő helyszínén fellelhető teljes italkínálatot.
Ennek rendszerint egyszerű oka van. Valószínűleg az áll a háttérben, hogy a jegyespár esküvői italcsomagot választott a vacsora mellé, és az adott csomagban a felsorolt italokat kínálják fogyasztásra, általában korlátlanul.
Ebben az esetben természetesen az étterem fölszolgálhatja nekünk az itallapon nem felsorolt, 20 éves skót whisky-t is, ha mi azt szeretnénk fogyasztani. De érdemes a pártól megkérdezni, hogy ezt a kívánságunkat is ők fogják e fedezni, vagy mi magunknak kell távozáskor kifizetni. Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi eset szokott előfordulni, vagyis a saját külön fogyasztásunkat nekünk kell rendeznünk. Ez teljesen rendben is van így, minden bizonnyal az italválaszték amúgy is elég bőséges, és a vendéglátóink sem spórolásból hagyták le a listáról, érdemes tehát megelégednünk azzal, amit eredetileg is kínáltak számunkra.
Távozás az esküvőről
Abban az esetben, ha csak a ceremóniára voltunk hivatalosak, elég egyszerű a kérdés megválaszolása, hiszen a polgári szertartás után a vendégek zöme a lagzi helyszínét fogja célba venni, ahová mi már nem vagyunk hivatalosak. Ám ebben az esetben is kerítsünk sort rá, hogy személyesen gratuláljunk és mondjunk köszönetet a meghívásért az ifjú párnak, ekkor illedelmesen el is köszönhetünk és távozhatunk.
Abban az esetben, ha a további programra is hivatalosak vagyunk, a távozás időpontja attól is függ, hogy milyen típusú vendégvárást szerveztek meg, vagy van e vacsora. A késő délutáni esküvőknél mindenképp várjuk meg legalább az esküvői vacsora végét vagy a tortavágást. Minimum másfél – két órát illik jelen lennünk.
Ezektől eltérően például egy hagyományos vidéki lakodalom esetében többnyire a vendégek és az ifjú házasok csak reggel – vagy még akkor sem – indulnak haza.
A távozással függ össze az is, hogy amennyiben a korai távozást fontolgatjuk, mert valami dolgunk akad az esküvő után, semmiképpen ne hangoztassuk, miért kívánunk korábban távozni. A vendégek, rokonok és a pár jól érzik magukat, nem illik az orrukra kötni, hogy egy másik buliba vagy éppen bevásárolni készülünk, igyekezzünk valami udvarias és elfogadható indokkal kimenteni magunkat, hogy ne legyen belőle sértődés senki részéről.
Koszorúslányok, tanúk
Ha nem lettünk felkérve
Amennyiben személyünket sem tanúnak, sem koszorúslánynak nem kérte föl a jegyes pár, ezt mindenképpen tartsuk tiszteletben. Az esküvői tanúk felkérése és kiválasztása csak és kizárólag a pár döntése, nem illik őket ebben sem befolyásolni, sem érzelmileg zsarolni.
A koszorúslányok esete is hasonló. Manapság már házas, hajadon, de még kislányok is lehetnek koszorúslányok, az ő kiválasztásukat is mindenképpen fogadjuk el.
Ha bennünket, vagy gyermekünket nem kértek föl ilyen posztra, ne rendezzünk jelenetet, ne vonjuk kérdőre a menyasszonyt, számára is rémesen kellemetlen az ilyen kérdések megválaszolása, és nem is a mi dolgunk ezt vitatni.
Ha fel lettünk kérve
Ha mégis kaptunk ilyen kitüntető szerepet a pártól, akkor tisztázzuk le már idejében, hogy van e valami különleges kérésük a koszorúslány ruhák színével vagy stílusával, vagy egyéb más feladattal kapcsolatban. Természetesen a földtől elrugaszkodott kéréseket nem kell szó nélkül teljesítenünk, ám ebben az esetben, ha ezek kellemetlenek számunkra, udvariasan utasítsuk el a felkérést.
Ugyan ez a helyzet akkor, ha a menyasszony kérései szimplán nekünk nem nyerik el a tetszésünket, ebben az esetben mérlegeljük, hogy vagy eleget teszünk a felkérésnek és az ezzel járó kívánságoknak, vagy szintén ne vállaljuk el. Azonban, ha már elvállaltuk, igyekezzünk ne meggondolni magunkat, ugyanis elég kínos és problémás tud lenni, ha a szervezés közepén vagy végén az egyik szereplő kilép a feladatból.
A koszorúslányok szereplését illetően is van néhány igen fontos íratlan szabály, amit be kell tartanunk. Ha koszorúslány szerepet kaptunk, azt érezzük megtiszteltetésnek – ellenkező esetben már az elején ne fogadjuk el a felkérést – és akármilyen nagy lehetőség, tartsuk tiszteletben, hogy ettől a szerepkörtől még nem miénk a főszerep.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy igen nagy számban fordulnak elő olyan esküvők, ahol a koszorúslányok jobban szeretnének tündökölni, mint az ara. Ez teljességgel elfogadhatatlan. Nem csak ebben a szerepkörben, hanem általánosságban az esküvői vendégsereg egyedülálló hölgyei körében, fontos kiemelni, hogy az esküvő nem piac, ahol a szinglik a portékájukat mutogatják.
Akár egyedülállók, házasok, akár távoli barátok, vagy közeli rokonok vagyunk az ifjú párral, őket tartsuk mindenek előtt tiszteletben. Ez a nap róluk szól, mi pedig vendégként azért vagyunk mellettük, hogy velük osztozzunk az örömükben.
Végül pedig az esküvői illemtan legfontosabb része!
Illik önfeledten, őszintén, teljes szívünkből együtt örülnünk a menyasszonnyal és a vőlegénnyel, hogy valóban jó hangulatban, szeretettel övezve kezdhessék meg útjukat közös életükben.